1891 utolsó napját jelölte a naptár, amikor Szatmárnémetiben elkezdte működését a villamosmű. Egész Erdélyben erre csak Temesváron volt akkor még példa. A mai Románia területét is figyelembe véve ez volt az első két üzembe helyezett villamosmű. Hogy ez mekkora fegyvertény volt, jól példázza, hogy Kolozsváron csak 1903-ban, Nagyváradon pedig további három évvel később vette kezdetét az áramtermelés.
Első lépésben a színházat és az azt körülvevő utcák közvilágítását látta el az 50 lóerős turbina. A városvezetés 1893-ban találta meg a villamosmű végleges helyét a Szamos jobb partján, ahol jelenleg Decebal híd pillérei állnak.
A villamosmű töretlenül termelte az áramot 1944 októberéig, amikor felrobbantották. A háború után aztán újraindult és nem csak Szatmárnémetit látta el árammal, hanem a környező falvakat, sőt Nagykárolyt is. Mindemellett persze emberek százainak adott munkát és kenyeret.
A vég kezdete 1962-ben következett, amikor Szatmárnémetit csatlakoztatták az országos hálózathoz. Ezt követően bő egy évtizedig már csak kisegítő jellege maradt az villamosműnek. Aztán 1973. október 4-én le is állt az áramtermelés. Még egy évig gőzzel látta el a vágóhidat és a varrodát, majd teljesen leállt, 1975. augusztus 26-án pedig fel is robbantották az épületet.
A szatmári villamosmű rövid történetét Erdei D. István parlamenti képviselő elevenítette fel péntek délután a Decebal-híd lábánál, azon az ünnepélyes eseményen, amelyen - többek között Kereskényi Gábor parlamenti képviselő és Dorel Coica polgármester jelenlétében - a villamosmű helyén felállított emlékművet felavatták. Erdei Péter villamosmérnököt ugyanis szakmai elhivatottsága és lokálpatriotizmusa nem hagyta nyugodni, az emlékmű felállításáról szóló elképzelését pedig a polgármesteri hivatal felkarolta.
Péntektől tehát a Decebal-híd egyik pillérére felszerelt retró hatású fémszerkezet hirdeti, hol állt és működött nyolc évtizeden keresztül Erdély és Románia - Temesvár után - második villamosműve. Az emlékműnek két apró technikai érdekessége is van. Az egyik, hogy statikai okok miatt nem csavarok, hanem bilincsek rögzítik a híd lábához. A másik pedig, hogy „természetesen" kivilágítható.
„Mindamellett, hogy sok embernek megélhetést biztosított, a villamosmű Szatmárnémeti egyfajta referenciapontja is volt", magyarázta Erdei Péter, miért tartotta fontosnak az emlékmű felállítását. „Kevesen vagyunk már, akik emlékeznek a villamosmű épületére és bizony jól esik visszaemlékezni rá", nosztalgiázott Baricz György nyugalmazott tanár is, mintegy alátámasztva, milyen fontosak a gyökerek egy közösség számára.